A Toldi nem új gyerek a bulinegyedben, de mindig tud valami olyat, amitől friss marad. Nappal mozi, este klub, éjfél után pedig egy komplett alternatív univerzum. A Toldiban olyan érzésed van, mintha minden egyes estére összeválogatták volna Budapest legizgalmasabb embereit. Művészek, filmőrültek, DJ-k, filozofáló egyetemisták – mindenki ott van, mindenki mást hoz magával.

A zene mindig minőségi. Techno, house, néha egy kis breakbeat, de sose kommersz. Ha szereted, ha a zene mögött valami mondanivaló is van, akkor a Toldi a te helyed.

És nem csak a zenében van mélység – a Toldi terében is van valami szinte szakrális. A betonfalak között valahogy összeolvad a kultúra és a klubélet, mintha egy régi művészmozi álmodta volna meg, milyen lenne egy igazán gondolkodó bulihely. Itt nem ciki, ha beszélgetés közben szóba kerül Tarkovszkij vagy Donna Haraway, sőt, az ilyen eszmecserék teljesen természetesek, akár a tánctér szélén, akár a pultnál egy gin-tonik felett.

A Toldiban az a jó, hogy nincs benne semmi erőlködés. Nem akar többnek látszani, mint ami – és épp ettől lesz több. A vetítések után gyakran a filmek tovább élnek a beszélgetésekben, a DJ-szettek pedig nem csak zenék egymás után, hanem ívek, történetek, hangulatváltások. Néha egy pillanat alatt átrepítenek valami berlini pinceklubból egy budapesti hajnalba, ahol a hajadban neonfények ragadnak, és mindenki úgy táncol, mintha az utolsó éjszaka lenne.

A Toldi nem a véletlenek helye – inkább a szándékos találkozásoké. Egyik este új zenét fedezel fel, másik este egy régi ismerőst. És ha elég sokszor mész, már nem csak vendég leszel: a Toldi egy kicsit a tiéd is lesz. Haver,.. ne mond, hogy én nem szóltam!