Őszinte leszek veled. Nem vagyok az a típus, aki minden kávézóban elsírja magát a lattétól. De van az a reggel Balatonfüreden, amikor beülsz a Karolinába, és úgy érzed: most akkor minden rendben van a világgal.
Nem csinálnak mást, mint amit kell – csak pont úgy, ahogy kéne. Nem tolják túl, nem akarnak menőbbek lenni, mint amik. Egyszerűen jó ott lenni. A helynek van egyfajta hangulata, amit nem lehet megjátszani. Kicsit olyan, mintha a nagyi nappalija találkozna egy balatoni terasszal és a világ legnyugisabb vibe-jával.
Ott ültem egy forró reggelen, és csak néztem, ahogy a nap átszűrődik a lombokon. Egy presszót kértem, aztán jött hozzá egy süti, majd még egy. Két perc alatt úgy éreztem magam, mintha évek óta odajárnék. A pult mögött mindenki mosolyog, de nem az a műmosoly – tényleg örülnek, hogy ott vagy.
A sütemények? Haver… az a málnás túrós valami még napokkal később is eszembe jutott. Nem az a bolti feeling, hanem full házi, igazi cucc, ami után nem az jut eszedbe, hogy mennyit edzettél tegnap, hanem hogy mikor jössz vissza újra.
A Karolina nem akar több lenni annál, ami: egy hely, ahol jó lenni. És ez ma már elég ritka. Nem csoda, hogy aki egyszer betér, az rendszeresen visszajár. Én már most tudom, hogy ez a hely minden balatoni reggelem kötelező állomása lesz.
Szóval ha egyszer Balatonfüreden jársz, ne agyalj sokat – irány a Karolina. Aztán ha jól indul a nap, a többi már csak ráadás.
