Ha valaha is volt olyan este, amikor úgy érezted, hogy a belváros kicsit sok, túl turistás, túl steril, akkor a Gólya neked való. Külső-Erzsébetvárosban bújik meg, és nem próbál menő lenni – az egyszerűen csak az. Ipari hangulat, nyers terek, és egy olyan tetőtér, ahol a szabadság szó szerint szárnyal. Néha koncertek, néha DJ-szettek, máskor meg csak egy laza este haverokkal egy korsó sör mellett, miközben valaki a háttérben elteker egy jó kis dubstepet.

Itt nem divat lenni, itt jelen kell lenni. Kicsit olyan, mintha minden alkalommal történne valami – egy új barátság, egy meghökkentő beszélgetés, vagy egy spontán tánc a sarkon valami furcsa ritmusra.

…És pont ez benne a varázs: hogy nem lehet megtervezni. A Gólya nem egy program, hanem egy élmény. Egy olyan hely, ahol az idő valahogy máshogy telik – lassabban, de mégis intenzívebben. Az emberek nem csak fogyasztani jönnek, hanem kapcsolódni. Nem ritka, hogy egy szimpla péntek este végén már ismerősként köszönsz vissza a pultosnak, vagy hogy egy társaságból valaki egyszer csak gitárt vesz elő, és elkezdődik valami teljesen váratlan.

A falakon poszterek, graffitik, múltból itt maradt emlékek – mintha minden centi egy történetet mesélne. A vécében elolvashatsz egy verset a falról, amit valaki hajnalban írt, vagy elmerenghetsz egy rajzon, ami már félig lekopott, de még mindig jelent valamit annak, aki észreveszi.

És amikor nyáron kinyílik a tető, és odafent szól a zene, a város mintha eltűnne – csak te vagy, meg ez a furcsa, ismeretlen otthonosság. A Gólya nem akar tetszeni mindenkinek, és talán pont ezért találja meg mindenki a saját verzióját benne. Egy kis káosz, egy kis rend, egy kis valóság, amibe jó belelépni.