„Ha a Balatonnak lenne nappali nappalija, ez lenne az.”
A Kishableány nem az a hely, amit csak úgy felfedezel – mert valójában mindig is ott volt, csak meg kellett állnod, észrevenni. Egy kicsit bohém, egy kicsit művészi, de közben nagyon is balatoni. Az egész hely olyan, mintha egy kedves barátod nyitott volna egy laza teraszt, ahol van jó bor, kézműves hamburger, chill zene, padok, színes lámpák, nevetés és pohárkoccanás.
A legjobb ebben a helyben, hogy nem nyom rád semmit. Nem akar rád tukmálni élményt, nem akar szerepet osztani rád. Lehetsz ott párban, haverokkal, kutyával vagy egyedül – mindenki jól érzi magát. És közben megcsinálod a saját estédet.
Az én egyik legemlékezetesebb pillanatom ott egy hűvösebb nyári estén volt. Leültem egy padra, megrendeltem egy pohár juhfarkot, mellé egy hamburgert (amit egyébként simán bármelyik budapesti kézműves hely is megirigyelhetne), és csak figyeltem az embereket. Egy kisfiú rohangált, egy pár táncolt mezítláb, valaki gitározott egy sarokban. Olyan volt az egész, mint egy nyári film, aminek én is része lettem – teljesen spontán.
A Kishableányban van valami, ami nem tanítható. Valami atmoszféra. Egyféle balatoni otthonosság, amitől azt érzed, hogy most itt jó lenni, nem kell tovább menni, nem kell másik hely. Ez az a hely.
