„Ha nem táncoltál mezítláb a Balaton partján, akkor nem voltál igazán ott.”

Oké, a Plázsról nehéz halkan beszélni. Mert ez a hely nem halkan történik. Ez az a balatoni buli, ahol a város nem alszik el, csak átvált másik üzemmódra. Itt nem a naplementéig tervezel – hanem azon túlra.

Amikor először voltam a Plázsban, azonnal éreztem: ez nem az a hely, ahová csak úgy beesel. Ez az, ahová készül az ember. Felkészülsz rá, összeszeded a haverokat, átgondolod, miben vagy kényelmes, de jól nézel ki, és fejben már ott vagy a tánctéren. A nap lassan lebukik a víz mögött, a part átvált rezgő fényekre, a hangfalak felzúgnak, és indul a buli.

Ami különleges benne, az nemcsak a méret vagy a program – hanem az, hogy egy igazi balatoni életérzést tesz fel max hangerőre. Nem egy erőltetett fesztiválhangulat – hanem egy laza, igazi nyári este, ahol mindenki kicsit kienged. Vannak nagyszínpados DJ-k, neves fellépők, de a legjobb estém mégis akkor volt, amikor csak egy kisebb szekció szólt, én meg mezítláb táncoltam a homokban egy csapat random emberrel, és olyan volt az egész, mint egy klip, amiben egyszer csak én lettem a főszereplő.

A legszebb? Hogy a víz mindig ott van melletted. És amikor már elfáradtál, leülsz a stég szélére, lábad a Balatonban, a zene még szól, és érzed: most vagy a nyár közepén, igazán.